Az én történetem Németországba kezdődött mikor 1996. április. 7.-én születtem meg. De 16 évesen elköltöztünk Los Angelesbe, mert apukám meghalt. Egy nagyon szép
környéken vett anya házat. Mikor megérkeztünk rögtön anya rohanva elszaladt hogy beirasson az iskolába. Nem is értettem miért, de ha neki ez jó akkor nekem is. Másnap
reggel kezdődőtt minden.
***
Hirtelen megcsörrent az ébresztőórám, tudtam hogy megint egy uncsi nap lesz, mikor megismerkedem az új osztálytársaimmal.
Ismerem ezeket. Hisz tudom hogy fognak nézni, mikor bemegyek az iskolába "egy idegen csaj akinek elege van mindenből, és leszar mindent". Pedig ez nem igaz.
Gyorsan lefürödtem,felöltőztem, ki sminkeltem magam. Elég sok időt elpócsékoltam hogy kitaláljam hogy mit vegyek fel. De egy rövid naci, póló, és egy elég laza tornacsukánál
kötöttem ki. Anya felkiált a szobába:
-Hé Vivi ha nem akarsz elkésni az iskolából, akkor ideje lenne elindulni. - Mondta anya de nem tudom miért siettetet engem hisz nem nagy cucc ha az ember elkésik az első
nap az új suliból...
-Hirtelen egy olyan szót mondtam ami elég furának tünik számomra mert nem szoktam ilyet mondani.
Lassan leballagtam az emeletről és else köszöntem anyumtól, mert tudtam szar napnak nézek elébe.
Mikor az utcára kimentem egy fiút láttam meg, mintha olyan ismerős lettem. Megszólít engem:
-Szia. Nem ismersz meg engem? - Kérdezte komolyan, és érthetően.
-Szia. Hát nem is tudom..Olyan ismerős vagy nekem de nem tudom honnan. - Kérdeztem de nem nagyon izgatott.
-Én Austin vagyok, akivel kiskorodba játszottál.
-Már akkor tudom miért vagy ilyen ismerős, te költöztél el mikor 12 voltam. - Válaszoltam neki, de rögtön indultunk tovább, hogy nehogy elkésünk.
Amikor az iskola előtt voltam, nagy levegőt vettem, és bementem. Hirtelen mindenki rám nézett én meg ilyetten néztem vissza rájuk.
Rögtön az igazgatóiba kelett mennem mivel ő mutatta be az iskolát, és az osztálytársaimat.
Hirtelen becsöngettek, el is indultam a terembe, amit az igazgató mondott.
Bementem a terembe rögtön a tanárnő elkezdte mondani, amit általába ilyenkor szoktak mondani.
Leültem a helyemre ami leghátul volt. Hirtelen bejön egy idegen fiú. A tanárnő mondani kezdte.
-Tessék itt az első későnk a héten. - Mondta mérgesen.
De a fiú nem foglalkozott vele.
Épp kicsengettek és egy lány leszólított. Nagyon kedvesnek tűnt össze is barátkoztunk, megbeszéltük hogy együtt megyünk ebédelni.
Mikor hazaértem rögtön fagatozni kezdet anya, de semmit se mondtam neki. Nem szeretem ha beleavatkozik az életembe. Felmentem a szobába és kényelmes ruhára,
cseréltem mikor hirtelen hallom hogy valaki dobálja az ablakomat. Kinéztem és Austin volt. Kimentem hozzá, és ezt mondta:
-Szia. Nincs kedved el jönni moziba velem, megnézhetnénk egy jó horror filmet? -Mondta mosolyogva, és örömmel az arcán.
-Szia. Persze, úgy is unatkozok. Szóval miért ne? - Mondtam megrökönyödve, mert engem általában senki sem szokott, sehova elhívni.
El is kérezkedtem anyától, és elindultunk.
-Hogy tetszik neked Los Angeles? - Kérdezte bátran.
-Nagyon tetszik, csak még sok helyet nem láttam. - Mondtam magabiztosan.
-Esetleg megmutathatnám a film után neked a várost. - Mondta bátran.
-Nagyon kedves tőled. Igen. - Amennyire megörültem, úgy sikitoztam magamba, hogy lehet valaki ilyen kedves.
Mire megérkeztünk a moziba, kiválasztottuk a filmet, elég sok volt. De egy horror filmnél kötöttünk ki. Aminek a címe: Z-Világháború volt. Bementünk leülni. sokat
várni, de nem bántam meg mert jól összeismerkedtünk.
***
2 óra múlva vége lett. Épp haza fele indultunk, mikor megláttam megint azt a srácot. Kérdeztem Austintól:
-Hé, ki ez a srác? - Kérdeztem mert már nagyon kiváncsi voltam rá.
-Ő Justin, elég kemény srác, mindenki mondja hogy a stilusa nagyon jó, senki nem mer hozzá szólni, csak az ismeretlen barátai akit mi nem ismerünk. - Mondta
egy kicsit idegesen, mint ha aggódna valamiért.
-Hmm... Értem... Ő nem árthat senkinek sem. - Mondtam magabiztosan, mintha már tudnám.
Hazafelé a ház előtt megálltunk egy kicsit és elkérte a telefonszámomat, nagyon boldognak tűnt mikor megadtam, és én is mikor nekem adta meg. Mondta nekem:
- Na akkor Szia! Holnap találkozunk. Reggel beszólók. - Hirtelen mind a ketten mosolyni kezdtünk.
- Okay. Szia, várlak. - Mondtam neki de legbelül már szerelmes voltam.


Ha kiváncsi vagy a következő részre akkor írj kommentet a véleményeddel.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.07.12. 21:56 Debraa Nekem nagyon tetszik *.* :33 Szerintem írd a következő részt !! :33